Erdők, fák festője

Mikor a szív, s lélek dalol,
Összesúgnak fák, és a bokrok.
Ezt az érzést tovább-adom.
A Te lelked is daloljon.

Így gondolta a Nagy festő.
Neki is színe volt a zöld,
Mint barátnak, kortársának.
Találkoztak más országban.

Megmutatta, Ő nem fösvény.
Lefestette erdő csendjét,
Mily szép a harmatos levél,
Vagy egy nyári Naplementét.

Halld, halgasd a madár dalát,
Ott vannak ők, hallgass és láss.
Fiatalon, igen korán
Külhonban érte a halál.

Festményei üzenetét:
Természet, fák szeretetét
Értsük, féltsük, miként tette
Erdők, tájak Nagy festője.

/Paál Lászlóról./

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Köszönöm kedves Rita. Nemrég írta valaki, hiába ismerek, írok ismert emberekről: Nem esik hasra előttem. Nem is kell, hátha sokáig kongana üres fejecskéje.
    Itt is köszönöm, hogy voltál. ANci

  2. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    Kedves Anci!

    Szépen megemlékeztél Paál Lászlóról.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük