Erdők, fák festője
Mikor a szív, s lélek dalol,
Összesúgnak fák, és a bokrok.
Ezt az érzést tovább-adom.
A Te lelked is daloljon.
Így gondolta a Nagy festő.
Neki is színe volt a zöld,
Mint barátnak, kortársának.
Találkoztak más országban.
Megmutatta, Ő nem fösvény.
Lefestette erdő csendjét,
Mily szép a harmatos levél,
Vagy egy nyári Naplementét.
Halld, halgasd a madár dalát,
Ott vannak ők, hallgass és láss.
Fiatalon, igen korán
Külhonban érte a halál.
Festményei üzenetét:
Természet, fák szeretetét
Értsük, féltsük, miként tette
Erdők, tájak Nagy festője.
/Paál Lászlóról./
Köszönöm kedves Rita. Nemrég írta valaki, hiába ismerek, írok ismert emberekről: Nem esik hasra előttem. Nem is kell, hátha sokáig kongana üres fejecskéje.
Itt is köszönöm, hogy voltál. ANci
Kedves Anci!
Szépen megemlékeztél Paál Lászlóról.
Szeretettel: Rita