Nefelejcs illata…

Nefelejcs illatot hozott az esti szél,
Amikor odafönt egy kis csillag kigyúlt.
Remegő két kezed tétován hozzám ért.
Mosolygott, ragyogott fényes kis csillagunk.

Nem tudta akkor még az a kicsi csillag,
Öröme korai, fogja még sajnálni:
Nefelejcs illatot szél hamar elfújja.
Mért próbálta szívünk reménnyel táplálni?

Viharos tengeren eveztél énvelem.
Csónakunk partot ért, fáradtan ballagtunk.
Virágzó rétekről meséltél kedvesen,
De mire elértük, a virág mind lehullt.

Mikor a szél dúdol, hangodat keresem.
Ám a szél viharos, nem langyos, nem pajkos.
Kérdezem: Kezemet el miért engedted?
Nefelejcs csokorral, ma Hozzád indulok.

Álmomban kötöttem kék színű csokromat.
Gondolatom viszi ma is csak el Hozzád.
Felnézek, ragyog-e odafönt a csillag.
Mi kettőnk csillagát felhők eltakarják.