Hűvös az Ősz nekem

Mikor az idő semmit sem kímél,
Mikor a fejfán csak egy név lettél,
Serceg a mécses, krizantém illat
Szememből fájó könnyeket kicsal.

Imára kulcsolom két kezemet
Látom az arcodat, még rám nevetsz,
De ott túlnan lenyugszik már a Nap.
Egyedül indulok, Te itt maradsz.

Üres a kis ház, senki sem vár rám.
Ajtóban hangosan kattan a zár.
Talán azt kérdezi: hol hagytalak?
Ő érzi egyedül bánatomat.

Múlnak az évek, öregszik minden.
Gyertyát, mit gyújtok, szobámban serceg.
Bocsáss meg én nekem, gondolok Rád.
Hűvös az ősz szele, elfújna már.