GONDOLATOK

Van, hogy a toll kiszárad,
Billentyűzet elfárad.
De a költő mégis ír.
Szegény szíve, s lelke sír.

Nem a saját bánata,
Mit leír a sorokba.
Másért sajog a szíve,
Segíteni szeretne.

Ne ródd neki soha fel,
Ha betűi elkésnek.
A tavasznak illatát
Ősszel hozza el Hozzád.

Hogyha vicces, mosolyt csal
Olvasója arcára,
Lehet mégsem boldog ő.
A szívében éles tőr.

Sűrűn érzi, tudja ő:
Betűivel a költő
Nem szünteti fájdalmát,
Annal, aki padon hál.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Álom és Valóság
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.