ÉLETÜNK

De sok sarat rám fröcskölt az élet.
Letöröltem, másra sosem kentem.
Fordítottja bárcsak igaz lenne.
Másnak sarát törölnöm ne kéne

Árnyat adó magas fának lombja,
Ki megpihent, hűsével kínálta.
Amióta fa törzse megroppant
Elkerülik, nem ülnek alája.

A Hold fényét sok ember csodálja.
Mikor sűrű felhő eltakarja
Serceg a toll a fehér papíron.
Nem születnek szép dalok a Holdról.

Árva madár kis párját siratja.
Nem figyel fel senki bánatára.
De, amikor párban énekelnek,
Víg dalukkal szívet melengetnek.