Életképek Angliából

Minden reggel ablakomon
Kopogtatnak a mókusok.
Garfield cicánk odaszalad,
Nyugtatja a mókusokat:
“Reggelit még én sem kaptam,
Ti se legyetek hangosak.
Kis gazdánk most ébrdezik.
A kávéját szürcsölgeti.”

Felébredek, magot szórok.
Jönnek sorban a galambok,
Rigók és a vörösbegyek,
Szarka, veréb, kis cinege.

Majd reggelit kap a cica.
Utána a mókusoknak
Szórok finom mogyorót.
Dobnak érte egy szaltót.

Ici-pici a kertünk.
Madárdalra ébredünk.
Este jönnek a rókák.
Kapnak finom vacsorát.

Éjszaka lesz, fényes a hold.
Akkor ballag az öreg borz.
Fölszedi a maradékot,
Ha kevesli, igen morcos.
Vele én nem barátkozok,
Mert szegényke igen szagos.

Régen mindig nagy kertünk volt.
Zöldség termett, hasznot hozott.
Ma sok virág terem benne,
S az állatok szeretete.
A szeretet kölcsönös
Ember és állat között.

/Képek az oldalon találhatók/