Mesélek

Szép csütörtöki napot kívánok Mindenkinek. Ma nem versben mesélek. Kis udvarunk majdnem fele terasz. Telehordta ismét a szél falevéllel. Fiam míg söprögette, a kis vörösbegy követte, magyarázott, mit hogyan kell elvégezni. De most mégsem róluk, a kóbor Kormiról mesélek. Megjött, hangosan kérte a kaját. Eszegetett, egyszer csak meglátta, hogy egy poloska mászik a közelében. Gondolom a nyitott ajtón bejött. Nézte-nézte, majd rám nézett, mintha kérte volna, dobd már ki ezt a betolakodót. Így is történt, kitessékeltük. Ismét eszegetett, amikor egy szem barna színű tápot meglátott, megrettent, azt hitte ismét egy bogár. Valahol ez a cica olyan helyen élhetett, ahol talán sok gyerek nyúvasztotta, mert ahogy jól lakik, kicsit simogattatja magát, majd nézi a kilincset, később föl is nyul, közli, szeretne elmenni. Erről készült a kép.