A madarakért

 

Hideg télben, vagy forró nyárban
Lásd vendégül a madarakat.
Szórjál nekik finom magot,
Madár éhen egy se haljon.
Történt egyszer, nagyon régen:
Elolvasod? Elmesélem.
Az ember a gonoszsággal
A Teremtőt megbántotta.
Ő eképp gondolkodott:
Megtöröm a gyarlóságot.
Megbüntetem az embert,
A kenyerét elveszem.
A Teremtő nagy mérgében
Két kezével tépni kezdte
Búzaszárról a szemeket.
Szűz Mária odaszaladt,
Szár tetejét megragadta.
Megmentett pár búzaszemet,
Majd az Urat így kérlelte:
E pár szemet hagyd meg, Uram!
Hagyd meg a kis madaraknak,
Hisz ők senkit nem bántottak.
Ezért nincsen a búzának,
S minden egyes gabonának
Szemmel tömött, vastag szára.
Kalász, amit a szél lenget,
Madarakat illetné meg.
Ha kenyér kerül asztalunkra,
Köszönjük a madaraknak,
S a jószívű Máriának.

Ezek is érdekelhetik:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük