Kakas Gyurka világot lát

Kakas Gyurka kukorékol:
Meguntam a szemét-dombom.
Kendermagos, gyere velem.
Lássunk erdőt, hegyet, völgyet.

Mennek, mennek, mendegélnek.
Beérnek egy zöld erdőbe.
Látnak őzet, sok szép szarvast,
Legelésző kis nyulakat.

Lábuk alatt száraz avar.
Rálépnek egy tűpárnára.
Szeme is van, orra fitos.
Ilyet egyikük sem látott.

Nyuszi mondja: ő a süni.
Nem kell tőle megijedni!
Kakas Gyurka megéhezik
Piros gombát nézegeti.

Jaj, vigyázz! az nagyon mérges.
Ha megeszed, meghalsz tőle.
Figyelmeztet őz és szarvas.
És eközben hallgatóznak.

Bújjatok el gyorsan, gyorsan,
Nyomotokban jár a róka.

Vihar támad, hull az eső.
Komor, sötét lesz az erdő.
A kisvadak mind elbújnak,
Csak ők ketten áznak-fáznak.
S fa ágán a kis madarak.

Kakas Gyurka bánja nagyon,
Hogy rászedte kendermagost.
Nagy a világ szabadsága,
Ismeretlen az számukra.

Visszamennek csendben, halkan
Biztonságos tyúkudvarba.
Arról mindegyikük hallgat,
Hogy egész nap merre jártak.