Visszatekintés
Nyolcvanegy év súlya alatt
Vállam, csontom összeroppant.
Más terhét is cipeltem rég.
Nem köszönték, elfeledték.
Köszönetet nem is vártam,
De hogy érte megbántanak
nem gondoltam.
Megbocsátok mindenkinek,
De nevüket elfeledem.
Csendes őszi esteleken
Elnézek a messzeségbe.
Kik utamon elkísértek,
Istenünk áldását kérem
rájuk.
