MINIMÁLBÉR
Ma egy nagyon-nagyon régi versikémet adom közre. A minimálbér azóta több, de mire elég…? Valójában az akkor leírtak ma is érvényesek.
Minimálbér ötvenezer.
Szegény ember ne keseregj!
Lesz majd több is, hidd el nekem,
Az is igaz, hogy nem Neked.
Nem elég a rezsire sem?
Legyél vidám, ne keseregj!
Lagzi Lajcsi húzza éppen:
“Aranyeső hulljon nékem.”
Mulat a nép, látod ember
Az se gond, ha zsebe üres.
Villan a gép, veszik éppen
Látják őt majd a TV-ben.
Minimálbér nagyon kevés.
Hidd el nékem, sokra elég.
Veszel ruhát, újat, fesset.
A TV-ben szerepelhetsz.
Mesélj egy-két butaságot,
Másként látjuk a világot.
Való Világ sztárja lehetsz.
Felejtsd otthon az eszedet. /ha van/
Drága Klárika, néha előkeresek régi verseimből, amik azóta is érvényesek, ahogy Te is érzed és fölteszem ide.
8 és 1/4 éve, tehát 1oo hónapja gondozza fiam ezt az oldalt. Én már nem fizetnék érte, de most kiszámoltuk, havonta 1o-12 ezren
látogatnak, olvasnak, az évek során ez igen szép számú olvasottságot jelent, ha belegondolok, hogy több embert is jelenthet, mert nem
mindig ugyanazok keresnek föl. -gondolom én- Nagyon jólesik. Még egy kicsit írogatok, azután ugyis megoldódik, hiszen lejár a kis földi életem.
Ölellek.
Kedves Marika!
Hát, a minimálbér sok mindenre azóta sem elég!
Megjegyzem, azóta is “Mulat a nép, látod ember
Az se gond, ha zsebe üres.” – sajnos!
Valahogy nem akar ez változni, vagy nem akarnak változtatni rajta.
Ez a versed jelenünk “kórképe” még most is.
Szeretettel, szívvel olvastam remek versedet: Klári