Kértem én…
Kértem én a napot
Mikor rám ragyogott:
Melegítsen nagyon.
Lelkem jéggé fagyott.
Kértem én a napot:
Árnyékot ne hagyjon.
Olvassza föl lelkem,
Ismét érezhessek.
Kértem én a napot:
Küldjön lángot, forrót.
Hamuvá égesse
Szívemet, lelkemet.
A felolvadt lelkem
Nem bírja a terhet.
A hamut szórja szét
A dühöngő, vad szél.
“A felolvadt lelkem
Nem bírja a terhet.”
Szomorú sorok. A lelkünk nem lehet kemény. Mi magunk lehetünk azok, de a lelkünk érzékenysége nélkül saját magunkat veszítjük el, azt akitől érző emberek vagyunk. Szereted a fiad, a természetet, állatokat, növényeket, ez mind azt mutatja, hogy érző lény vagy.
Szeretettel: Rita