Dunáról

Duna víze folyik sebesen.
Megmutatja, mily nagy ereje.
Strauss vonójából szép kék víz folyt.
Lásd most a víz hömpölyög, zavaros.

A víz színén pajkos táncot járt
Csillogó sok hab és napsugár.
Most a vonó pihen és csendes
Duna víze sebes és fenyeget.

Építenek gátat homokból.
Ám, ha úgy dönt kilép valahol.
Hallgasd a Kék Duna keringőt,
Istent kérd, a víz ki ne ömöljön.

“Habár fölűl a gálya,
S alul a víznek árja
Azért a víz az úr.”

Mást most ne olvass e sorokból.
Kérd a nagy vízet, megnyugodjon.

/Idézet: Petőfi S. Föltámadott a tenger
c. verséből való./