Nefelejcs illata…



Nefelejcs illatot hozott az esti szél,
Amikor odafönt egy kis csillag kigyúlt.
Remegő két kezed tétován hozzám ért.
Mosolygott, ragyogott fényes kis csillagunk.

Nem tudta akkor még az a kicsi csillag,
Öröme korai, fogja még sajnálni:
Nefelejcs illatot szél hamar elfújja.
Mért próbálta szívünk reménnyel táplálni?

Viharos tengeren eveztél énvelem.
Csónakunk partot ért, fáradtan ballagtunk.
Virágzó rétekről meséltél kedvesen,
De mire elértük, a virág mind lehullt.

Mikor a szél dúdol, hangodat keresem.
Ám a szél viharos, nem langyos, nem pajkos.
Kérdezem: Kezemet el miért engedted?
Nefelejcs csokorral, ma Hozzád indulok.

Álmomban kötöttem kék színű csokromat.
Gondolatom viszi ma is csak el Hozzád.
Felnézek, ragyog-e odafönt a csillag.
Mi kettőnk csillagát felhők eltakarják.

Ezek is érdekelhetik:

4 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Kedves Rita! Nekem a keresztrím kicsit mumus. Köszönöm, hogy gratuláltál, de olyan felemás nekem ez a különdíj,
    kicsit rossz kritikát kapott, úgy érzem joggal. Ölellek. Anci /Mari/

  2. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    Kedves Anci!

    Gratulálok a különdíjhoz. Én gyakran írok keresztrímes verseket is.

    Szeretettel: Rita

  3. Szaipne Kiss Mária szerint:

    Köszönöm szépen drága Rita ittjártad. Ezt a verset is megadott témára, pályázatra írtam. Különdíjas lett. Kicsit
    a keresztrímek elvonták a figyelmemet, ilyen rímképlettel ritkán írok.
    Ölellek: Anci

  4. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    Kedves Anci!

    Meghatóan szép sorok és milyen szépen kiemeli az a csodakék virág.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük