Elindultam, visszatértem
Hullámzik a tenger vize.
Hangosan búg hajó kürtje.
A nagy hajó vele üzen:
Túlsó partra átalviszlek.
Át is értem, reménykedtem,
Utoljára hazatérek.
A fél úton megtorpanok,
Az örömöm korai volt.
Isten veled Magyarország.
Isten veled néhány barát.
Ismerősömet felhívom.
Sír kezemben a telefon.
Nem jutottam, csak félútig.
Az a mondás miért hamis?:
“Ha valamit nagyon akarsz,
Elérheted a célodat.”
Hátam mögött csendes tenger,
Mikor jövök visszafele.
Üdvözöl a sok kis sirály.
Gyenge napfény fehér sziklán.
Drága Klárika! Megríkattál. Köszönöm kedves szavaidat. Bár, akinek olyan sokat segítettem, belefáradtam, egyszer is hasonló szavakat mondott volna. Egyszer talán mesélek egy elbeszélésben róla, de nagyon hosszú lenne, így mindig odázom. Ölellek. Mari
Kedves Marika! Mint oly sok versedben, itt is a honvágy a haza utáni vágy ott van minden sorodban és szinte megborzongtatja a lelkem.
Nagyon hosszasan néztem ezt a képet rólad, az arcod minden elárul. Kedvességet, szerethetőséget, mégis, ott
van mélyen , de láthatóan a szomorúság érzése is.
Millió ölelésem küldöm neked!
Klári
Igen, már itt vagyok itthon kedves Rita, de szerettem volna férjem sírját meglátogatni, meg szüleimét, testvéreimét.
Köszönöm szépen az olvasást. Szép új hetet kívánok Neked.
“Üdvözöl a sok kis sirály.
Gyenge napfény fehér sziklán.”
Nagyon kedves sorok. Te már ott vagy otthon. Nagyon szép minden körülötted.
Szeretettel: Rita