Szeretettel üdvözöllek az oldalamon!

 

Szaip Istvánné Kiss Mária vagyok, egy 13 éve Angliában élő, unatkozó kisnyugdíjas. A kertünkben rókák és mókusok kergetőznek a cicánkkal ( eddig még mindegyikük túlélte ).

Régóta írok verseket, de inkább csak az íróasztal fiókjának. Igaz, régebben időm is kevés volt rá, internet sem volt, így közzé sem tudtam tenni. Most szívesen megosztom Veletek, remélem Ti is olyan szeretettel olvassátok majd őket, amilyennel én írtam. Időközben már jelentek meg verseimből máshol is.

Kérlek tiszteljetek meg hozzászolásaitokkal.

Üdvözlettel;

 

 

 

Várjuk a vacsorát

Várják a vacsorát a család rókái.

 

Két kis róka, és még egy
Bejárnak a kertünkbe.
Sunyi képű csibészek,
Mindig nagyon éhesek.
Kapnak tőlem vacsorát,
Hozzá ezt a mondókát:
Ne haragudj, kiskomám,
Nincsen csirke, nincsen Tás.
Dobozos a kutyatáp,
Az ebéded, vacsorád.
Holnap kapok fizetést,
Leadhatsz egy rendelést.
Mivel a Tás igen drága,
Ne írjad rá a listára.

 

Elindultam…

  

„Elindultam szép hazámból

Híres kis Magyarországból.”

Félve féltem visszanézni,

Hosszú utam megszakítni.

  

Nem hoztam én el egyebet,

Halkan síró emlékeket.

Magyar földnek kevés porát

Szakadt, régi cipőm talpán.

  

Azt a kis port ma is őrzöm.

Kopott cipőm le nem törlöm.

El-elnézek feléd Hazám.

Ködbe burkol a távolság.

  

Adott Isten étket, szállást,

Kis időre megnyugovást.

Ha idegen föld zuhog rám

Kis Hazámnak kevés porát

Szép csendesen szórjátok rám.

  

(Magyar népdal nyomán)

Ősz van már

  

Fut a nyár, ősz van már

Szél rázza fák ágát.

Földre hull, kopp-kopp-kopp

Dió és mogyoró.

  

Mókuska fölszedi.

Odvába elviszi.

Közelg a hideg tél.

Akkor a tartalék

Megmenti életét.

  

Kopp-kopp-kopp, földet ér

Fáról a falevél.

Megszárad, avarrá.

Hétpettyes katicák

Megbújnak alatta.

Telet átalusznak.

  

Csörtet a vaddisznó.

Hallgatja, mi kopog.

Tölgyfát a szél rázza.

Makkot nem álmodja.

Tele a fák alja.

 

Nem kong már üresen

Hordó a pincében.

Édes must, pirosló

Tölti meg a hordót.

Megkérdezlek vándormadár

  

Megkérdezlek vándormadár:

Két hazát mért választottál?

Melyikük ad otthont Neked,

Hol ver gyorsabban a szíved?

  

Két hazából melyik igaz:

Hová indulsz, vagy mit elhagysz?

Sokan keltek útra ősszel.

A megélhetés nagy úr, sürget.

  

Hosszú-hosszú utad során,

Hogyha hullócsillagot látsz

Gondolsz-e rá kicsi madár?

Idegenben porba hullnál

  

Ki fog téged megsiratni?

Kinek fogsz Te hiányozni?

Mert

Akinek jut két haza is,

Hontalan lesz mindhalálig.