Álom és Valóság Kezdőlap
-
-
Szeretettel üdvözöllek az oldalamon!
internetSzaip Istvánné Kiss Mária vagyok, egy 16 éve Angliában élő, unatkozó kisnyugdíjas. A kertünkben rókák és mókusok kergetőznek ( eddig még mindegyikük túlélte ).
Régóta írok verseket, de inkább csak az íróasztal fiókjának. Igaz, régebben időm is kevés volt rá, internet sem volt, így közzé sem tudtam tenni. Most szívesen megosztom Veletek, remélem Ti is olyan szeretettel olvassátok majd őket, amilyennel én írtam. Időközben már jelentek meg verseimből máshol is.
Minden kedves, oldalamra tévedt Olvasómmal megosztom: az itt megjelent verseim hosszú évek alkotásai. Ne tévesszen meg senkit, ha egy-egy napon akár 10 verset is fölteszek. Lehet, az már évek óta porosodott fiók mélyén, vagy egy-egy irodalmi oldalon megjelent. Talán százat sem éri el az, amely könyvben is olvasható, egy Magazin Évkönyvében, Meséskönyvben és Antológiában.
Több versemet megosztottak, nevemmel, amit köszönök. De jólesett volna, ha értesítést kapok róla. Kérem, ne használják föl őket akár reklám, vagy egyéb célra. Köszönök minden olvasást. Jólesne néhány beszélgető szó is.
Kérlek tiszteljetek meg hozzászolásaitokkal.
Üdvözlettel: Mária
-
Várjuk a vacsorát
Két kis róka, és még egy
Bejárnak a kertünkbe.
Sunyi képű csibészek,
Mindig nagyon éhesek.
Kapnak tőlem vacsorát,
Hozzá ezt a mondókát:
Ne haragudj, kiskomám,
Nincsen csirke, nincsen Tás.
Dobozos a kutyatáp,
Az ebéded, vacsorád.
Holnap kapok fizetést,
Leadhatsz egy rendelést.
Mivel a Tás igen drága,
Ne írjad rá a listára.
SÜTÖGETTEM, FŐZÖGETTEM
Főzőtök, sütőtök Rám kacsint kertemből. Egyiket megfőzöm, Másikat megsütöm. Kedden főzögettem, Szerdán sütögettem. Csütörtökön délben Öt vendég megette.
ÜRES A PÉNZTÁRCÁM BELSEJE
Üres a pénztárcám belseje. Érzi, hogy elseje közeleg. Jól tudja, nem tömöm degeszre, Ezért oly szomorú szegényke. Ne vess meg, írok még verseket. Web-oldalt lezárom ígértem. Megnéztem, olvasnak pár ezren. Kicsit még maradok Veletek....
UNATKOZTAM VERS II.
Volt nekem egy szamaram. Lusta volt a mihaszna. Egész nap csak iázott. Nem szerette a zabot. Szamártövist rágcsált ő, Így senkitől nem függött. Az emberen nevetgélt, Ki egy szelet kenyérért Megalkuszik, dolgozik. Közben észre...
ELSZÁLLTAK A FECSKÉK
Elszálltak a fecskék.Halványabb a Napfény.Hullajtja levelétRózsafa és repkény. Egyiket siratod,Másikat gyomlálod.Fecskéknek üzened:Őrized fészküket. Szíved halkan sóhajt:Hozzatok új tavaszt!Azt a régit, szépetMégse keressétek. Kicsi fészketek vár.Ha nem találtok itt már,Nézzetek az égre.Mint harmat, észrevétlenSzálltam a...
Modern “CSALÁDI KÖR”
Apa söröz, anya főz.Mit csinál a két gyerkőc?A telefont nyomkodják.Szól a csengő, nem hallják. Anya siet, ajtót nyit,De beszorult a kilincs.Apát kéri: Javítsd meg,Tovább megy, ki csengetett. —-.—- Apa siet dolgozni,De előtte elvisziKislányát az...
SORSKÖNYVÜNK Lapjai
Sorskönyvben a lapokHa:Gyűröttek, sárgultak,Akkor már ne lapozd,Tedd félre, rejtsd el azt. Mikor az ősz szeleLapozza helyetted,Ne ejtsél könnyeket.Elrepült éveketVissza már semmi semHozhatja, higgy nekem! Amikor a lapokKönnyedtől ázottanEggyé összefagytak,Hiába próbálodSzét azok nem nyílnak. Ne...
ÉLETKÉPEK /MADARAKRÓL/
Mókus terasz-ajtón kopog. Hogy korán kelt, nem haragszom. Verset írok, így hajnalon. Fás, bokros rész, ahol lakom, Madár daltól környék hangos. Ha naponta magot kapnak, Beköltöznek udvarokba. Egyik hangos, másik dalol. Nem mondom is,...
Miként kommunikálnak az állatok egymással?
Többször is meséltem az állataimról, akik mindig meg tudnak valami újjal lepni, ami a korábbi megfigyelésem eredményét megdönti. Hat kisrókából egy jár be rendszeresen vacsorázni. Néha jönnek csak többen . Úgy gondoltam először ez...
ÉLETKÉPEK
Három róka beszélget: Tyúkot lopni veszélyes. Ránk küldik a kutyákat, Vagy meglőnek puskával. Az egyikük felsóhajt. Tyúkot soha nem láttam. Városi róka vagyok. Azt eszem, amit kapok. Erkély-ajtón benézek. Ház asszonyát kérdezem: Kapok eszit,...
ŐSZI SZÉL
Őszi szél kerget egy elsárgult levelet.Ősznek hűvös szele így üzen én nekem:Nem ősz még egy levél, maradj és higgy, remélj!Mit üzensz, elhinném, de szürke, már nem kékFenn az ég.Látod: A falevél sem harcol, menni...
