Hová tűnt a Napocska?Tejfehér köd gomolyog.Eltűntek a csillagok,Nincs nappal, csak éjszaka. Szeptembertől májusigÍgy teltek a napjainkTavaly is.Egyik fiam azt mondja:Ködlámpát bekapcsoljaA lakásban. Jól esett e vicc nekem.Villanyfénynél főzöm megAz ebédet.Nyáron sem volt, csak pár...
Mint dizőz, oly kecses. Fut az őz, sebesen. Beelőz nagy vadat. Nem időz, nem marad, Egy helyben, ha látja: Fa mögött,a vadász Megtöltött puskáját. Nem tréfa, hevesen Dobban a kis szíve. Én neked drukkolok...
Hull a levél, Ősz van már. Elbújnak a katicák. Avar alatt meleg van, Ott várnak a Tavaszra. Kicsi sün is körülnéz: Hol van kupacban levél? Alábújik, melegszik. Jön az ember, takarít Az avart elégeti....
“Nevenincsen” kis virágom Hűvös őszi alkonyatkor A szívembe tavaszt hozott. Ablakon át nézegetem. Azt üzeni kintről nekem: “Illatomat ne keressed, Csodáld csak a szép színemet. Nem fázom kint, nem didergek. Neked nyíltam, szeress engem!”...
Majompár fenn a fán Öleli kisfiát. Óvják a széltől is. Szeretve nevelik. Bár szemük könnyezik, Majom-szívük vérzik Útjára engedik, Mikor az felnőtt lesz. A majomszeretet Nem az, mit te gondolsz: Magadhoz láncolod Gyermeked. E...
Lehullott a levél, Ősz van már. Elszálltak a fecskék, s a gólyák. Rügyet bont majd a fa, tavasszal. Visszajön a fecske, s a gólya. Elszálltak az évek, ne sírjál! Őrízzed a szépet, mit kaptál....
Mikor az idő semmit sem kímél,Mikor a fejfán csak egy név lettél,Serceg a mécses, krizantém illatSzememből fájó könnyeket kicsal. Imára kulcsolom két kezemetLátom az arcodat, még rám nevetsz,De ott túlnan lenyugszik már a Nap.Egyedül...
Képre írt versike. Vadvirágos rétnek kellős közepébe Hogyan is kerültem, elmesélem néked: Esteledett, mikor hazafelé tartott Egy kicsike rigó. Nagyon elfáradott. Ezerszínű virág szépségét, illatát Megcsodálni leszállt, eltátva csöpp száját. Belőle egy kis mag...
Ezt a versikét is megadott témára, képre írtam. Be nem küldöm feladványként, csak megírtam. Emlékek közt kutatok.Merre laktam és mikor?Bárhol laktam egykoronÜltettem fát, virágot. Fák közül a kedvencemA szomorú fűzfa lett.Tudom, e fa...
Úgy vágyták az ölelést, Dícsérő szót, becézést. Tovább lépett, sietett, Talán rájuk sem nézett. Kérges volt a tenyere, Azt kapanyél feltörte. Kenyér ízét féltette, Ne éhezzen gyermeke. A szeretet benn rekedt Kővé dermedt szívében....
