Szomorú ünnepi versem
Image by Chris Spencer-Payne from Pixabay
Az ünnepi áhitat
Fölszaladt a padlásra.
Onnan nézi, hogy a pénz
Miként veszi el eszét
Az embernek.
Szeretetet vásárol,
Lábaidra rátapos.
Nem mérik azt kilóra,
Ha százszor is kimondtad
De nem érzed,
Pocsékolod idődet.
Milliókért vásárolsz,
Ki fagy meg a kispadon
Nem érdekel.
Elfordítod fejedet.
Örömmel olvasom, vannak dédunokáid is. Sok boldogságot kívánok kedves Családodnak is.
Kedves Anci!
Egyik kategória se vagyok, nem tudok milliókért vásárolni, de van hol lehajtani a fejem. Egyébként én előre szoktam megvenni, amit ajándéknak szánok, csak az élelmiszert veszem meg az ünnep előtt. Lisz, cukor, olaj, de akár az ital, desszert is eláll, nem érdemes az utolsó percben megvenni. Mivel a gyerekek, unokák már felnőttek, ruhaneműt nem veszek nekik, kütyüket sem, mert mind jobban keres, mint amennyi az én nyugdíjam. A kicsik ajándékára – dédunokák- átutalok egy kis pénzt, hogy az unokám vegye meg azt, amire szükség van. Így aztán nagyon leegyszerűsítem a saját dolgom, ráadásul az övékét is, mert nem gyűlnek a felesleges dolgok, amivel nem tudnak mit kezdeni.
Szeretettel: Rita