Szellőlány és mókuska meséje

Erdő szélén szellőlány
Símogatja a tölgyfát.
A tölgyfa csak mosolyog,
Földre hullajt pár makkot.

Arra jár a mókuska,
-Helyes a kis pofija.-
A pár makkot fölszedi,
Szellőlányt így kérleli:

Kedves, kicsi szellőlány
A szél úrfi terád vár.
Öleljétek meg egymást,
Együtt rázzátok a fát.

Akkor sok makk potyog le,
Én odumba elviszem.
Raktározom télire,
Megköszönöm tinéktek.