PÉNZRŐL, jókedvvel?
“Pénztárcámnak üres a belseje”.
Szívem mégis reménnyel van tele.
Dolgoztam tegnap is, és ma is.
Pénztárcám pénzzel majd megtelik.
Lesz benne ötvenes, százas is.
Fejemre ütött most valaki.
Vigyázz, mert e pénzek súlyosak,
Hiszen már mindegyik fémből van.
Öt, tíz és húszezres, papirból.
Nem árt, ha ebből van igen sok.
Hívd meg a barátnőd zserbóba.
Ám, ha még elseje messze van:
Kérdezd meg: Bankkártya van nála?
Nem üres pénztárcám belseje.
Tegnap volt e hónap elseje.
Öt, tíz és húszezressel tele.
Hidd el, ma jókedvvel ébredtem.
Utóbbi szavaim el ne hidd.
Pénzem és pénztárcám régen nincs.
Hamis és elképzelt jókedvem.
Tegnap is elestem, fejemet bevertem
Ezért is oly kusza ez a kis versike.
/Idézet: azonos c. dalból./
Drága Rira! Sajnálom, hogy elestél. Én most a vicc kedvéért írtam. /de nem kiabálom el, a multkorjában én is
nagyot estem./ Pályázati téma, de nem pályáztatom, csak megírtam. Legyen kellemes napod.
“Pénzem és pénztárcám régen nincs.
Hamis és elképzelt jókedvem.
Tegnap is elestem, fejemet bevertem”
Ha így történt, akkor az tényleg szomorú. Most kint voltam a kertben/hivatalosan udvar és én is elestem, szerencsére, csak fenékre. Nekem van pénztárcám, mert nem hagyom a banknál a pénzem. 12-én utalnak, már másnap a nagy részét fel is veszem, csak annyit hagyok ott, amennyire megbízást adtam, hogy utaljon a bank.
Szeretettel: Rita
Megadott témára írt vers.