GALAMBOK
Azt mondják a jó emberre: Mint galambnak, olyan lelke. Unatkozom, idős lettem, Galambokat etetgetek. Elmoondom én, amit látok: Verekszenek a galambok. A jó magért ölre mennek. Hová tűnt a galamb-lélek?
Azt mondják a jó emberre: Mint galambnak, olyan lelke. Unatkozom, idős lettem, Galambokat etetgetek. Elmoondom én, amit látok: Verekszenek a galambok. A jó magért ölre mennek. Hová tűnt a galamb-lélek?
Hoztál egy szál piros rózsát. Azt kérted, hogy vigyázzak rá. Rózsát másnak sosem adtál, Átöleltél, hozzám bújtál. Nem búcsúztunk, hisz azt mondtad Mindörökké velem maradsz. Másnapra a piros rózsa Minden szirmát elhullatta. Teltek napok,...
“Ne szídjatok soha engem” Az életet megszenvedtem. Sok embernek segítettem, Amikor már nem kellettem Félredobtak, elfeledtek. Nem sírtam, nem dícsekedtem. Úgy fogadtam az életet, Ahogy rám mérte azt a sors: Kis örömet, több bánatot....
Csendesen, némán sírnak a fák. Siratják a zöld lombkoronát. Hallod? Most is dúdol a szél Szaggatja a fák levelét. A tavasz rügyet bontott, A nyár virágot adott. Beért a gyümölcs is már. Most halkan...
Úgy tudni, a matróz-csomó Nehezen, de kioldható. Sok-sok szoros, kemény csomót Türelemmel, sok munkával Kibogoztam, kioldottam. Egy szorítja most is kezem. Lehúz engem a mély vízbe. Tajtékos a tenger víze, Majd megnyugszik, szép sima...
Város szélén kicsi ház, Udvarán sok szép virág. Döngicsélő kis bogár Körbejárja tétován. Van etető, magokkal. Jönnek a kis madarak. Rigó dalol vidáman. Örvendezik a nyárnak. Jókedvű kis mókusok Ropogtatnak mogyorót. Vacsoráért esedez Róka...
Naptól ízzó sín felett Kattognak a kerekek. Robog, suhan a vonat, Repíti a sok utast. Masiniszta ki-kinéz. Szép az idő, kék az ég. Műszerfalat megnézi, Majd szemafort szemléli. Minden rendben, így nyugtáz Gondolatban otthon...
Van, hogy a toll kiszárad, Billentyűzet elfárad. Ám a költő mégis ír, Mert a szíve, lelke sír. Nem a saját bánata Mit leír a sorokban. Másért sajog a szíve, Segíteni szeretne. Ne ródd neki...
Kék ibolya illatos. Merre jártál kis vakond? Jobbra túrtam és balra, Orromat is kidugtam. A szép zöld fű cirógatott. Kék ibolya illatozott. Milyen más itt fenn az élet. Miért élek sötétségben..? Ez a kérdés...
Tartom az ujjamon, Pettyeit számolom. Szárnyán a petty hófehér És a száma pedig hét. A hétpettyes katica Előbújt, hisz tavasz van. Avar alatt pihent ő, Míg hideg volt az idő. Itt tartom az ujjamon....