Olcsó húsnak sok a leve és egyéb mesék

Szép estét kívánok Mindenkinek.

Elsőként a címadó sztorit adom közre: Olvastam a fb-on, 15.000 ft-ért hírdetnek pecsenyekacsát otthon. Elszőrnyülködtem az áron. Régen egy hízott sertést 5.000 ft-ért adtunk el. Igen, régen. Közben olvastuk az itteni hírdetést, 9 fontért hírdetett húsvétra az egyik bolt pecsenyekacsát. Mivel már rég nem ettünk kacsasültet, fiam vásárolt is egyet. Végül fínom lett, de annyi levet eresztett, mikor elkezdett sülni, hogy nem tudtam mit kezdeni vele. Hát: olcsó húsnak sok a leve.

Más: Március elején fagy nem volt, szerencsére. Igaz, az idei tél esős volt, de aránylag enyhe, ám mégis fiam mérgelődött egy reggel, a kocsiját teleszórták, meg az előttünk lévő autóútat vastagon sóval. A ház előtt, az út szélén parkol az autója. Van garázs is, de abba csak maximum egy Mini Morris autó férne be. Abba meg mi nem. Meg az ár is kicsit túlzott volna nekünk. Persze most hetekig nem esett eső, az autók meg újra és újra fölverték a sót a parkoló autókra. Én kiültem az előkertbe napozni, a sóról megfeledkeztem, napokig köhögtem.

Megint más: Azt hittem az otthoni sok furcsaság után már nem érhet meglepetés. Szép kis házunk volt, amitől 10 év után meg kellett válnunk. Éjjel-nappal dübörgött a teraszon a szomszéd hangfalaiból a csipkés kombiné, meg hasonló komolyzene. A másik szomszéd sok disznót hízlalt. Almot nem tett alájuk, a híg trágyát a drótkerítéshez lapátolta, ami folyt át a kertünkbe. A legyek miatt rettegtem, ha ajtót kellett nyitni. Mégis egyszer átszólt: Miért nem vágjuk le a füvet az udvarban, minden bogár megterem benne. Abban a pár négyzetméter fűben, nem a trágyában a legyek. Levágtuk, érezze jól magát. Na, most jön amit beharangoztam: Olvassa fiam a hírekben: Egy idősödő úriember méltatlankodik, a bankok miért nem figyelik, ha valaki kamu ajánlatra utal. Ő Kenyából rendelt feleséget, át is utalt 85 ezer fontot, persze asszonyság sehol.

Mára: Mesémnek vége, pedig de sok mindent tudnék mesélni.