Miként kommunikálnak az állatok egymással?

Többször is meséltem az állataimról, akik mindig meg tudnak valami újjal lepni, ami a korábbi megfigyelésem eredményét megdönti. Hat kisrókából egy jár be rendszeresen vacsorázni. Néha jönnek csak többen . Úgy gondoltam először ez az egy sajátította ki az udvarunkat “vadászterületnek.” Majd egy időben megdölni látszott.
Most mégis erre a következtetésre jutottam. És azt is biztosan érzem, tudnak az állatok is kommunikálni egymással. Ma a szokásos dobozos táp mellé kitettünk húsos maradékot. Ritkán fordul ilyen elő, mert elég borsos áron mérik itt is a húst. De ebben a melegben nem kívántuk annyira, és mivel frisset főztem, a maradékot kitettük a rókucinak. Ő úgy érezte, ez sok lesz neki, ideverbuválta a többieket is.
A kamerán keresztül láttuk, többen voltak. Valamilyen hangot biztosan tudnak egymás felé leadni, ha nem is beszélgető hangok ezek. Aztán a szomszéd macsek tegnapi reakciója is megmosolyogtató volt. Odament a rókához, mikor az eszegetett,
nézegette mit eszik, aztán mintha azt mondta volna: Egyél csak, ilyent kaptam én is, nem zavarlak, elment.
Mindig szerettem az állatokat. Fiatal koromban vett a juhásztól férjem cumis bárányt, hol egyet, hol kettőt. Míg cumizták az üvegből a tejet, simogattam a kis fejüket. Nagyon kedves pofija van a kisbáránynak. Igen ám, de ez annyira tetszett nekik, felnőttek, nem voltak hajlandók edényből inni, csak cumis üvegből. De sokat zsörtölődtem velük, de nem tudtam őket jobb belátásra bírni. Rengeteg cumit “elfogyasztottak”, szétrágták, de volt hogy szó szerint is elfogyasztották, lenyelték. Egyszer a gyógyszerész, ahol a patikában vásároltam a cumikat, megkérdezte: Elnézést, nem rám tartozik, de miért fogy el ennyi cumi, sok gyereke van? Mikor elmeséltem, nagyon jót derült rajta.
Vörösbegyeink nagyon megfogyatkoztak, idejárt egy vércse, talán az ő bűne. De most naponta kettő is jövöget. Ugyanolyan tudálékosak, mint korábban. Ha valamilyen kerti munkát végzünk, leszállnak, figyelik, vigyázni kell rájuk ne tapossunk. Meg megmaradtak kis leselkedőnek. Rászállnak a ruhaszárítóra, onnan figyelnek engem, ha a nappaliban vagyok. Kedves, kis bológatósak. Beszélek hozzájuk, mintha helyeselnének, bólogatnak.
Mára ennyit a kis mesémből.