Mesélek

Nem mondtam el senkinek, most elmesélem mindenkinek, aki elolvassa,mikor kezdtem el verselgetni, -ha versnek nevezhetők alkotásaim.-

Gyors-és Gépíró Iskolából ballagásunk előtt kedves osztályfőnökünk kérte, írjunk búcsúbeszédet. Akié a legjobb lesz, azzal búcsúztat bennünket, azt olvassa fel. Ma sem tudom, hogyan sikerült, egy két-versszakos verset írtam. Az lett elfogadva és még évekig kint volt a faliújságon. Ennek azért volt előzménye. Nem voltak akkor még könyveim, de kikölcsönöztem verses köteteket. Azért azokat, mert regényt olvasni nem volt időm. Heti három alkalommal iskolában voltam, szabadnapjaimban szüleimmel a földeken dolgoztam. Még meg voltak a földjeink. Megszerettem a magyar költőket. Elég sok elbeszélő költeményt írtam is abban az időben és balladákat. Mivel nem volt kinek megmutassam, később kidobtam őket. Az első versem sorsa is ez lett és sajnos nem is emlékezem rá. Párat miniballadaként idős koromban feldolgoztam, valamennyire emlékezve rájuk. Miután férjhez mentem, elfelejtettem az írást. Majd úgy 45 éves lehettem, amikor gerincem becsípődött, hetekig ágyhoz voltam kötve. Persze azért a legszükségesebb házimunkát keservesen elvégeztem, de sokat pihentem. Egyik fiam meglepett Verlaine verseskötettel. Beleszerettem a költőbe. Tóth Á. és Szabó L. fordításában faltam a verseit.Mikor fölgyógyultam, hírtelen kezdtem el dolgozni, trombózist kaptam. Azután mikor ebből is sikerült talpra állnom, kimentem a kertbe, ügyesen  ráléptem egy deszkára, amiben rozsdás szög volt. Szóval az a nyaram nem igazán sikerült, De mikor fölgyógyultam, azt vettem észre, ha megláttam egy katicabogarat, egy gyíkot, elkezdtem rímekben gondolni rájuk. Utána írtam az 50. születésnapomra c. versemet, amit többen megdícsértek, nyomtatásban is megjellent. Ebben az időben írtam sok komoly verset is, ezek az évek foglalták magukba a rendszerváltást. Kritikus versek, ezeket nem publikáltam azóta sem. Majd úgy a hetvenes éveim elején, mikor mind kevesebbet tudtam dolgozni, kezdtem el publikálni pár Magazinban, Poet-on. Ha volt kedvem, pályáztam is, elfogadták, nyomtatott formában is megjelentek verseimből. Évekkel ezelőtt egyik fiam készített egy honlapot, ahol megtalálhatók alkotásaim, közel ezer. Ennyit a kis “munkásságom”-ról, ha lehet annak nevezni. Jólesik, ha a fb-on korábban írt versem emlékként megjelenik,  és kedves olvasóim emlékeznek rá.
Köszönöm, ha elolvastátok, olvasták. Maradok üdvözlettel Minden Olvasóm felé.