Ima esőért, emberért

Kedves Olvasóim! Ma Angliában is 34 fokot mértek, nagyon meleg van.
Kis madaraim az etetőnél emelgették lábukat, volt amelyik eldőlt, széttárt szárnnyal. A mókusok a fűben keresgették a lepotyogott szemeket, ők nem próbálkoztak az etetővel. Így jutott eszembe, hogy írok egy verset, kérve a Teremtőt, küldjön egy kevés hűvöset és esőt.

Adjál Uram esőt!
Kiszáradt a mező.
Kicsi nyuszikának
Koró vacsorája.

Adjál esőt Uram!
Tarka pillangónak
Kiszáradt szép szárnya.
Aláhull a porba.

Adjál Uram esőt!
Lásd ez a szép fenyő
Itt ablakom alatt
Levelét hullatja.

Kinek nincs otthona,
Utcának vándora
Kerüli a kukát.

Bár korog a gyomra
Ma is étlen-szomjan
Tér majd nyugovóra.

Nézz le Uram, kérlek!
Lásd az ember szenved.
Önmagának foglya.
Mindent birtokolna,
Semmije sem marad.

Hőség, vihar, nyomor.
Párnak jut még jó sors.
Ő még abban bízik
Talán elkerüli
Mi mást már utolért.