EVOKÁCIÓ

“Forr a világ bús tengere, oh magyar!”
Mi nagy költőnk ezen versét rég írta.
Bár ne lenne napjainkban is igaz!
Háború dúl, ropognak a fegyverek.
Síró gyermek, menekülő emberek
Látványától az érző szív megremeg.
Reng a föld is, Föld anyánk is haragszik.
Megúnta, hogy bár merre néz, azt látni:
Mosolyogva szívedbe a kést döfi
Jó barátod…? és idegen ember is.
Füled éhes hazug szóra, bármikor,
Igaz elől halló füled bedugod.
“Forr a világ bús tengere, oh magyar!”
Csillapitsd le, ne öntsél rá olajat.
Gyúlölettől tenger víz is lángra kap!

“Idézet: Berzsenyi Dániel Magyarohoz c. verséből való/