Ha megszólalt hegedűje Összeszorultak a szívek. Úgy hegedült e nagy Mester Közönség keresztet vetett. Hallgatónak könnytől ázott Szeme, amig állva tapsolt. Összesúgtak háta megett: Ő az ördög hegedűse. Hegedűje, vagy tudása Földön túliak hatalma...
Mikor a szív, s lélek dalol, Összesúgnak fák, és a bokrok. Ezt az érzést tovább-adom. A Te lelked is daloljon. Így gondolta a Nagy festő. Neki is színe volt a zöld, Mint barátnak, kortársának....
Felébredvén nagyot ásít.Álmos szeméből kitörliElmúlt napoknak fájdalmát,Jövő bizonytalanságát. A fiatal inas-évekArcon, ízmon megdermedtek.Ébredése olybá tette,Mint meggyötört öreg embert, Kinek múltja és jeleneMának semmijébe vész el. Nyújtózkodik, megint ásít.Életképként le is festi…?Érlelődik a gondolat.Ekkor még...
Lenéz a völgybe. Pár ága pőre. Lomb, levél híján Sóhajt a magány Ágai között. Lesz mégis örök. Vászonra vitték, Így örök érték. Mester és cédrus Egymásnak koldul Jövőt, barátot. Tar ágra lombot. Fa ág...
Pákozdon született. Sok szép nőt szeretett. Ki viszontszerette, Nótája rabja lett. Alig múlt öt éves, Mikor már érezte: Zenésznek született. Volt egy hegedűje. Ölelte, becézte. Hogy az megszólaljon Hozzá vonót lopott. Hegedű megszólalt, Szíve...
Gondolkodott, gondolkodott.Megalkotta a “Gondolkodó”-t.Oly hiteles, kifejező,Hogy azt sok-sok emberöltőcsodálja. Ha megnézed, megcsodálod,Magad is elgondolkodol:Kit ábrázol, mi volt gondja?Mai embert foglalkoztatIly erős gond? Ha valaki megformázná,Gondolatát kiolvasnáA ma élő embereknekAdhatná a Miért…? nevetszobrának. Miért gondolkodsz...
