Kategória: Az életről

Régi vicc: “Bácsikám! Zörög a sárhányó. Nem hallom fiacskám, Zörög a sárhányó.” Mi nem vicc, Fiacskám: Háborog Földanyánk. Reng a föld, erdő ég, Ha tőled távol még Nem látod, nem hallod. Zörög a sárhányó....

Nézz fel ma, kérlek Nézz fel az égre. Festették egykor, Látták is akkor Tündöklő kéknek. Mit látsz ma ember? Sűrű porfelleg Száll el feletted. Eltakar Napot Holdat, csillagot. Tengernek szine Sem kék már régen....

“Fölszállott a páva a vármegye házra” Fölszáll most a sóhaj mennynek kapujába. Nyugtalan a szívünk, magányosak lettünk. Igaz hittel kérjük Teremtő Istenünk: Bezárt lelkünk, ajtónk tágasra kinyíljon. Rózsa, mi még bimbó, porba le ne...

Üzen a nyár, későre jár.Odafönt vár egy más világ.Vissza ne sírdFöldön töltött kis örömöd.Felhők fölött élet örök…?Üzen a nyár, utolsó nyár…?Odafönt már semmise fáj.Ha lenézel onnan egyszerKi emleget szeretettelNéki küldd el harmatcseppekFormájában áldásodat.

Mesélek egy történetet. Mese, avagy igaz lehet…? Hű olvasóm, kérlek döntsd el. Elhallgatott egy estelen Kis tücsöknek szép zenéje. Irigyei sokan voltak Ajtó elé követ raktak. Által esett szegény azon. Elpattantak mind a húrok...

Fenn az égen halvány kékben Pajkos felhők kergetőznek. Néha alakot öltenek, Madár, avagy medve képben. Addig élnek, míg egy vihar Mindegyiket szét cibálja. Földig érő sötét felhők H a Megzavarják e miliőt: Ember, s...

Hervad a levél, zöld még a szár. Táplál a gyökér, még élni vágy A kis virág. Gyökerét tépik, hiába már Hogy élni kíván, hívja a nyár. Magját elszórta, érzi, marad Ki tovább adja, mi...

“Felhőbe hanyatlott” Sok szép kis városod. Bomba-füst porán át Nem ér el tehozzád Éltető Napsugár. Egyajkú nemzetek Egymásnak feszülnek. Egymásnak üzennek, Mit és miért tesznek. Menekülő tömeg, Megfáradt idősek, Sok árva kisgyermek Hidegen hagy...

Kettőt lépett előre, Hármat mindig hátra. Mért gondolta, ki tudja Így is célba ér egyszer. Kopogtatott zárt ajtón, Míg a másik nyitva volt. Mért gondolta, ki tudja Hogy a zártat kinyitja Valaki. Dolgozott szorgalmasan,...

Két kezében imakönyve. Eláztatta fájó könnye Lapjait. Teremtőtől azt kérdezem: A halál mért padon lelte? Neki mért nem kegyelmezett Meg Istene?, Ki megbocsájt nagyobb vétket, Amit szegény elkövetett.