ÉJSZAKA

Éjszaka csendje borul a tájra.
Rikolt egy madár, kis párját várja.
Jer kicsi párom, puha a fészek.
Oly szép az élet, ha velem ébredsz.

Rikolt még egyet, elhallgat mára.
Nem jön a párja, hiába várja.
Felnéz az égre, messze száll csendben.
Szél fújja széjjel a puha fészket.

Több mérföld után a vándor megáll.
Feltörte lábát a kocsi pedál.
Fejét fáradtan kormányra hajtja.
Menne, indulna, családja várja.

Hargitán fenn a fák azt suttogják:
Favágó alszik már, ezt az éjszakát
Álmodjuk szépre, pihen a fejsze.

Csendes az utca, cipősark koppan.
A Hold ma sápadt, felhő takarja.
Nem mutat utat, hogy hazataláljak..