Csacsibánat

Árok partján csacsi legel
Nagy bánatát így mondja el:
Iá, iá, de szenvedek.
Mért van fejem, ha nincs eszem?

Eszem volna, megérteném
Száraz kórót mért rágok én.
Itt a zöld fű, nem szeretem.
Szamártövis a kenyerem.

Ó, Te kedves kicsi csacsi
Sose bánkódj, hogy eszed nincs.
Akinek van, nem használja,
Hogyha mégis, hamar bánja.

Rágjál tövist, ha szereted.
Tőled senki nem veszi el.
Akinek étke a kenyér,
Megszenvedi annak ízét.

Neked mondom, ne sajnáld azt,
Hogy nem ember, csak szamár vagy.
Hisz az ember két lábon jár,
Esze is van és ez talány
Miért olyan buta, s szamár?