Írom a versemet….
Szeretettel köszöntelek Benneteket az új év második napján, reménykedve, hogy olvastok,
kipihentétek a szilveszteri mulatozást. Megjelent már kóbor Kormink, kérte a reggelit. Én azt hiszem, van gazdája, mert eszeget, kicsit lepihen, aztán nyújtózkodik a kijárati ajtó kilincséhez, jelezvén, távozni szándékozik. Egyszer, még a helyi újság is megírta: Eladóvá vált egy ház, a szomszéd benézett a hírdetésben megjelent képekhez. Látja ám -meglepődve- az ágyon az ő macskája alszik, le lett a macsek is fényképezve. Akkor megkérdezte a szomszédot, hogy nála szokott naponta időzni? Kiengedték levegőzni, aztán órákra eltűnt. Mondta a szomszéd, igen naponta megjelent, ők beengedték.
Következzék most kigondolt versikém:
“Írom a levelem
Balogh Máriának.”
Írom verseimet
Hű olvasóimnak.
Megköszönöm Néktek
Sokan olvassátok.
Maradjatok velem.
Boldog vagyok, nagyon.
Nem adok ki könyvet,
Csak itt publikálok.
Az új évben Néktek
Minden jót kívánok.
Szívetekbe békét,
Pénztárcádba sok pénzt,
Hozzá egészséget
Adjon a jó Isten.
Köszönöm drága Klárika. Szívesen írogatok, bár sok, nagyon sok bántást is kaptam már. Eleinte nagyon bántott, azután olyan verseket iratott velem a bánat, amire magam is rácsodálkoztam. Azt vettem észre, akiket páran olvasnak csak, ők azok, akik nem csak engem, de nálam jobbakat is megbántanak. Ölellek.
Kedves Marika! Igen, örömmel olvasunk!
Köszönöm szépen újévi jókívánságaidat.
Neked is viszont kívánom a legjobbakat
és neked is “Hozzá egészséget
Adjon a jó Isten.”
Alkoss, írj sokunk örömére.
Ölellek szeretettel: Klári💙