Az én szívtündéreim

Korábban írtam ezt a versemet, “Jó tett szívbeteg gyermekek Alapítvány” címszó alatti pályázatra. Könyvben jelentették volna meg. Mivel úgy érzem, ahogy a könyvet valaki megjelenteti, nekem nem felel meg, így itt adom csak közre.

Öreg néne napsütésben
Teraszon ül, karosszékben.
Karosszéke karfájára
Rászállott egy kismadárka.
Rigó dalol fa ágán fenn.
Gyógyír ez az öreg szívnek.
Kicsi udvar szegletében
Több kisróka jelenik meg.
Vén karosszék megnyikordul.
Mamóka tipegve indul.
Látogatóknak eledelt
Hoz remegő két kezével.
Magot szór a madaraknak,
Tápot ad a kisrókáknak.
Mókusokat mogyoróval
A teraszra csalogatja.
Visszaül a karosszékbe,
Most kóbor cicák érkeznek.
Simogatja a cicákat,
Megkínálja kite-kattal
mindegyiket.
Megköszöni Istenének
Szívgyógyító tündérkéket.
Idős napjaim így telnek.
Verselgetek, elmesélem
Hogy szívgyógyszerként kaphattam
Állatokat madarakat,
Kik naponta látogatnak.
Igaz mesém minden szava.
Sok virág is igazolja,
Mik kertünkben illatoznak.

Mindent, mi él, Te is szeresd.
Szívtündérek ők lehetnek,
S szebbé teszik életünket.