EMLÉKEK

Pincénken volt vakablak.
Sosem néztünk ki rajta.
Azért volt a vakablak,
Hogy a borospoharat

Oda tette jó Apám.
Ha jött néhány jó barát
Poharakat levette,
Borral tele töltötte.

Mikor a bor elfogyott,
Nem jöttek a barátok.
Vártak szüret utánig,
Kóstolgatták a murcit.

Nem várták, hogy megforrjon,
Minden barát szomjas volt.
Másé lett a pince, s ház.
Mindez csupán emlék már.

De én, mint egy múlt-látó
Benéztem az ablakon.
Versbe írtam mit láttam:
Pincét, házat, Apámat.