EL CAMINO



Kíváncsiság vezérelt,
Vagy a gólya leejtett
Közétek.
Elindultam veletek.
Én naiv, úgy éreztem:
Nem gáncsoltok, segíttek.
Mentem-mentem az úton.
Ki mellettem felbukott
Néki kezem nyújtottam,
Talpára állítottam.
Éreztem, már fáradok.
Vizet kértem, pár kortyot.
Egyiketek sem adott.
K i
E hosszú útra lépett
Gazdagabb lesz egy szelfivel,
Tán csak ez vezérelte.
El Camino utamat
Így én megszakítottam.
Több ember közt a magány
Sokkal rosszabb választás,
Mintha rossz vonatra szállsz,
Mi nem visz el sehová.

You may also like...

1 Response

  1. Tóth Lászlóné szerint:

    Szomorú gondolatok, de vannak gyermekeid, akik figyelnek Rád és valójában egy ember is elég, hogy az ember ne legyen magányos.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Álom és Valóság
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.