Pünkösdi rózsa

Piros pünkösd napján láttalak meg Téged.
Áldott Napnak fénye ragyogott az égen.
Mégis akkor történt, hogy elveszítettél.
Másik útra léptél, engem nem kerestél.
Esküvőre mentem, patakban folyt könnyem.
Akkor értem jöttél, íly soká mért késtél?
Veled nem mehettem, bár sajgott a szívem.
Csepergett az eső, elérkezett az ősz.
Felettünk a felhő, ott maradt örökkön.
Szép pünkösdi rózsa nyílt sok ki azóta,
De annak illatát nem éreztük soha.

/Magyar nóta nyomán./