“Hass, alkoss, gyarapíts” Kérte népünk Kölcsey. És az ember alkotott. Hitt, remélt és dolgozott. Munkájáért mit kapott…? Éhezett és nyomorgott. Múltak évek, századok Szegény -sors nem változott. Hazájáért Petőfi Készen állott meghalni. Rövid élte...
Rózsaviruláskor Mért hull le a szirom? Gyümölcstermő ághoz, Mért nem ért fel karom? Níári napsütésben Mért vacog a lélek? Mért halt meg a szívem Mikor azt ígérte A sors: Legszebb napod Ma tőlem megkapod.
Az ünnepi áhítat Fölszaladt a padlásra. Onnan nézi, hogy a pénz Miként veszi el eszét Az embernek.
Mit sem adott ez az élet, elmegyek. Egy ragyogó csillag lesz majd belőlem. Letekintek a nagy égről, megnézem Ki szomorú olyan nagyon idelent? Ki szomorú, mint én voltam egykoron, Mikor még a Föld volt...
Kispárnámat megpaskolom, Takarómat kisimítom. Bebújok a meleg ágyba, Kezem kulcsolom imára. Ma is azért imádkozom: Hajléktalan meg ne fagyjon Utca sarkon, hideg kövön, Vagy fűtetlen négy fal között. Törvényesen, csalafinta Módszerekkel tőrbe csalva Egyik...
Hűvös szellő símogat. A két szemed hívogat. Mennék feléd, késő már. Elmúlt a nyár, őszre jár. Őszi szelek fújdogálnak. Dér lepi be a zöld ágat. Fecskék, góják délre szállnak. Körülöttünk minden kihalt. Valahol a...
Van, hogy a toll kiszárad, Billentyűzet elfárad. De a költő mégis ír. Szegény szíve, s lelke sír. Nem a saját bánata, Mit leír a sorokba. Másért sajog a szíve, Segíteni szeretne. Ne ródd neki...
