ŐZIKE



Kerek erdő közepében
Kicsi őzek éldegélnek.
Szaladgálnak, ugrándoznak,
Szines pillangót csodálnak.

Hopp, mi történt? el sem hiszed.
Pillangó száll őz fejére.
Nézegeti, nézegette,
Míg csendesen ott megpihent.

Kicsi őzet sosem látott,
Mert ő levegőben szálldos.
Az őzike sosem repked,
Idelent él, földközelben.

Gondolkodik, mi történne,
Ha őzikét megkérdezem:
Jön-e velem, csak egy körre,
Repkedni a levegőben.

Az őzike nagyot tüsszent.

Elhessenti a pillangót,
Mert repülni sosem vágyott.
Búcsút intenek egymásnak.
Onnan soha el nem vágynak,
Hova őket teremtette
A Jó Isten, egykor, régen.

Ezek is érdekelhetik:

2 hozzászólás

  1. Szaipne Kiss Mária szerint:

    |gz igaz kedves Rita.Külön köszönöm, hogy a kis gondolatiságot is megtaláltad ebben a kis mesémben.
    Ölelésem.

  2. Tóth Lászlóné Rita szerint:

    Kedves Anci!

    Bizony, az a jó, ha nem vagyunk elégedetlenek, kinek ez, kinek az adatott. Mindegyiknek van előnye és hátránya is.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük