Ki álmait fel nem adja

Kicsi gyermekként Jocó
Hintalovon lovagolt.
Ha a lóról lepottyant,
Belé rúgott, nagyokat.

Felnőtt lett a kis Jocó.
Már paripán lovagol.
Nyerget tettek alája,
Büszkén néz a világra.

Köpönyegét forgatja.
Lováról le nem pottyan.
Egyedüli bánata,
Hogy az idő elszaladt.

Álmait fel nem adja,
Mindig nagy ember marad.
Tapos, vádol, másokat
A víz alá lenyomja.

Nagyon büszke magára.
Lovagol még álmában.
Kibeszélik, nevetik
Régóta nem érdekli.
Múltjából merítkezik.