GONDOLATOK

Van, hogy a toll kiszárad,
Billentyűzet elfárad.
Ám a költő mégis ír,
Mert a szíve, lelke sír.

Nem a saját bánata
Mit leír a sorokban.
Másért sajog a szíve,
Segíteni szeretne.

Ne ródd neki soha fel,
Ha betűi elkésnek.
Szép tavasznak illatát
Ősszel hozza el Hozzád.

Hogyha vicces, mosolyt csal
Olvasója arcára,
Lehet még sem boldog ő.
A szívében éles tőr.

Sűrűn érzi, tudja ő,
Betűivel a költő
Nem szünteti fájdalmát
Annak, aki padon hál.