Evettke

Már egy hete csak a kajára gondolok, és erre a családra, aki szívesen lát. Hogyan találok ide, árkon-bokron keresztül, a kis család ezen töri a fejét. Elárulok egy titkot: Mi kis állatok is tudunk beszélgetni. Mama mondta, hogy itt nem bántanak, szívesen látnak, és először elhozott bennünket, azóta idetalálok. Jó a szimatom, a jóságot is megérzi. Van még 2 tesóm, azok még félénkek, így én már jóllakok, mire ők idemerészkednek és vagyok olyan szemtelen, még az ő kajájukból is fogyasztok. Mentségemre szolgáljon, én vagyok a legkisebb.

Evettke volt, aki először megjelent, Nagyon éhes volt, szinte kézből evett. Azután, mikor már naponta megjött, kezdett a pocija megtelni, már félősebb lett. Közben megjelent a 4 tesó is. Evettkéről még annyit: Minap egy örvös galamb eszegetett az asztalon, amikor a picurkában feltámadt a vadász szenvedély, odament, hogy megfogja. A madár lenézett rá, erre gondolhatott: “Mit akarsz te minike, olyan csöpp vagy, hogy belédcsipek és magammal viszlek, mint a héja az áldozzatát. Látva, hogy nem fél tőle a galamb, elkullogott.