Csend van…

Csend van most, ki tudja hol, felhők közt bújkál a Hold.
Csend honol, ki tudja, hol élnek a fiatalok.
Elmentek messzire rég, elfújta őket a szél.
Álmodik mező és rét, várja, hogy visszajössz még.
Szép szóval, ígérettel hívnak, ez elég Neked?
Lesz munkád, lesz kenyered, tető a fejed felett?
Gondold át, azt ne feledd: Hazudtak százszor Neked.
Nagy a csend, nem fúj a szél. Valahol a jelenkép
Múlttal és jövővel rég, fáradtan aludni tért.
Csend fagy egy kispadra most. Arról ott ne álmodozz:
Hogy
Mozdul a szél, tavaszt hoz, hisz álmod is megfagyott.