Sziporkák, szilánkok

Többször törtem szilánkokra.
Azután pár kedves szóval
Engem ismét összeraktak.
Hull a rózsaszirom.
Kezem alá tartom.
Ne a földre hulljanak.
Meggondoltam magamat.
Kezemet visszahúztam.
Mikor mélybe zuhantam,
Senki sem nyúlt utánam.
Vittél volna templomba.
Megtagadod anyádat,
azt mondtad.
Akkor Tőled nem kértem.
Letöröltem sós könnyem.
Könnyeink felszáradnak
gondoltam.
Két könnypatak csordogált,
ezután
Mik nem érték el egymást.
Gyávák voltunk, nem harcoltunk,
Csendben hátat fordítottunk
Hazának, mi miénk is volt.
Most, amikor marakodtok
Bennünket mért’ hibáztattok?
Nézz bele a tükörbe!
Hátadon a köpönyeg
Hányszor fordult, s megérted.
Bár ezt magam is kétlem.
Jó mulatást emberek!

