Őszi sanzon
Mai kis versemmel kívánok kellemes vasárnapot kedves Olvasóimnak. Régebbi verseimből is felhasználtam sorokat.
Mért hull alá nyári este a csillag…?
Ne higgyünk az álmainknak, becsapnak.
Ne sírj érte, aki téged elhagyott.
Ne szakítsd le a rózsáról a bimbót.
Az a bimbó illatozna sokáig.
Ne sírassuk ifjúkori álmaink.
Ifjúságunk csak egy fájó emlék már.
Nem jön vissza sem a tavasz, sem a nyár.
Ki a kezed elengedte, akkor fájt.
Elhullatták szirmukat a rózsák is.
Butaság volt emlékkönyvben őrízni
Azt a nevet és a rózsának szirmát.


Drága Rita, ahogy mondod, én is másképpen csinálnék mindent. Legfőbbképpen buta embereknek nem hagynám az akaratát rámerőltetni, minden gondom ebből lett.De: Késő minden, eső után köpönyeg. Néha kiírom magamból, kicsit megnyugtat. Ölellek,.
Kedves Anci!
Nem őriztem, mégse felejtek sok mindent.
Bizony fájdalmas, ha elmúlik az ifjúság és nincs visszaút. Ha ezzel az ésszel és tapasztalattal lehetnek fiatal, mindent másképp csinálnék.
Szeretettel: Rita