Kellemes hétvégét kívánok

Tegnapi angol nyári napunkról mesélek.

Ide is elért a 34-38 fokos hőség, ami Angliában szokatlan.Volt is a régi nyarakról egy vicc: Mint köztudott, ha két angol találkozik, találkozott, máris az időjárást említették. Az egyikük kérdezi: Mit szólsz az idei nyarunkhoz? Arra a szerdai napra gondolsz? feleli a másikuk. Ez az idei nyárra nem érvényes. Tegnap is leszaladt egy vonat a sínről, ők szerencsésebben megúszták, mint az előző napon utazók. Több ház kigyulladt, leginkább felelőtlenség miatt.
Tegnapra elcsitultak a szomszédok. Előző napokban igen hangosak voltak, tegnapra elfáradtak a hőségtől ők is. Néztem a TV-t, gondolva, most hallom is. Erős hang riasztott, ijesztett meg. Azt hittem a TV, romlott el, lekapcsoltam. Nem onnan jött. Megnéztem a füstriasztót, mindent, ami esetleg kiadhatott ilyen hangot. Fiam hazaért, rámszólt: Mit csinálsz, mi ez a hangzavar? Mondtam én semmit. Akkor észlelte zsebében a telefon rezeg. Riasztást kaptunk. Walesben az ő nyelvükön. Persze ott is sokan angolul beszélnek. Nem értették, mi történik. Azt hitték megtámadták Angliát, vagy valahonnan nagy tűz közelít. Rengetegen hívták a Rendőrséget, mindenkit, aki eszükbe jutott. Fiam meghallgatta, megnyugtatott, figyelmeztetés, mit nem szabad tenni a hőségben.
Majd este a híradóban mesélték, ők is meglepődtek, hogy élő adásban talán a tűzriasztó zavart be. Beszélgetni szoktam kint élő magyarokkal, mondta egy férfi, hogy nem csodálja, ha megijedtem őt is kellemetlenül érintette, mint férfit.
Ha még mindez nem lett volna elég, készítettük a rókáknak a vacsorát. Olyan hangosan kiabáltak, nem akart vége szakadni, csak mikor megérezték a kaja szagát és jöttek enni, inni.

Szörnyű, szokatlan ez a nyarunk. Sűrűn gondolok az otthoniakra, Európára, ahol már hosszabb ideje van ez a hőség.