Ne irigyeld a sorsomat

Ott, hol egy szép magyar nóta

Hallgatója könnyét csalja,

Ahová a vándormadár

Messze földről hozzátok száll

Ott van az én Magyar hazám.

Szélben ringó búzatábla,

Édesanyám kicsiny háza

Üzeni, hogy visszavárnak.

Udvaron a vén eperfa

Minek száraz minden ága

Várta-várta, mindhiába

Hogy az a kis szőke lányka

A gyümölcsét megkívánja.

Napsugaras forró nyárban

Haza ballag.

Az emberek, kik ott laknak

Régóta már nem gondolnak

Arra, hogy én merre járok.

Ha nincs, aki hazavárna,

Kinek írjam bús dalomat?

Néha mégis versbe írom

Gondolatom, a bánatom.

Hogyha egyszer elolvasod,

Ne irigyeld meg a sorsom.