Csillagokkal beszélgettem

Nyári este sok csillag van az égen.
Nyári esten egy csillagtól kérdeztem:
Milyen is lesz az életem, mondja meg.
A kis csillag csak ragyogott, nem felelt.

Kérdeztem még: Lesz-e társam, vagy magam
Járom be majd a nagy utat, valaha.
Jobb ez így, hogy nem felelt a kis csillag.
Reménységem, mi éltetett, meghagyta.

Társam is volt, mégis magam
Jártam meg a rögös utam.
Hogyha sírtam, nem törölte
Senki le a fájó könnyem.

Most már tudom, nem hazudott
Akkor este a csillagom.
Van-e párja a csillagnak? Nem tudom.
Vagy odafenn az is mindig magányos?

Annyit mégis megértettem,
Mikor vele beszélgettem:
Magányosak a csillagok az égen.
Nem hazudnak, csak ragyognak
Csendes nyári estéken.

/nagyon régi vers./