Szép augusztus végi hét elejét kívánok

Kellemes, békés hét elejét kívánok Mindenkinek. Angliában ez bank holiday, vagyis munkaszüneti nap. Ma egy régi történetet mesélek el, megjelent korábban egy Magazinban.

Nevezzük így mesélőnket: Anna. Anna egy olyan munkahelyen dolgozott, ahol még Justicia mérlegének a nyelve csak ritka esetben lengett ki jobbra, vagy balra. Egy ilyen munkahelyen dolgozni megtiszteltetés volt. Egyedül Anna férjének családja nem értékelte, ők mindig “különbek…?” voltak Annánál, legalábbis így érezték, viselkedtek.
De térjünk a történetre. Hűvös, téli idő volt. Anna egyik fia kérte, hogy elmehessen moziba. Közel volt a mozi a lakáshoz, így nem látták a szülők ennek akadályát. Közben nagy pelyhekben el kezdett esni a hó, fújt a szél, a közeli autóúton megállt az élet, a forgalom. Egyszercsak megszólalt a kaputelefon. Egy rendőr kért bebocsátást. A szülők nagyon megijedtek, valami baj érte a fiúkat. Fölment a rendőr, elkezdett a lakásban otthonosan jönni-menni. Minden szobába benézett. Anna rászólt, “mondja már, mi van a fiúnkkal?”. Jött a válasz: Lent van a rendőrautóban, szemtelenkedett. Jegyzőkönyvezzük, kizáratjuk a középiskolából. Anna már kicsit megnyugodott, mondta, majd a gyereket is meghallgatjuk. Valaki menjen le az autóba a jegyzőkönyvezéshez, majd utána engedik el a fiút. A férj mondta: Majd én lemegyek. Anna egy vékony karton otthonkában volt, így jobbnak látták, hogy a fiú apja megy le. Anna kérte, hogy a lakásban írják meg a jkv-et, de a rendőr hajthatatlan volt. Lement a férj, kezdődött a jkv. írása. Apa neve, mhelye, beosztása. Anya neve, mhelye, itt megállt a toll a rendőr kezében, de összenéztek, folytatták…volna, gondolván, hátha a kis otthonkás asszonyka csak takarítónő. Mikor a beosztásra került sor, elköszöntek. Menjenek, mondták. A gyerek édesapja mosolyogva kérte őket, ha már ennyit fáradtak, fejezzék be, de nem voltak hajlandók. A fiúk nagy bűne volt, hogy az autóknak már piros a volt a közlekedési lámpa, a gyalogosoké nem váltott át még zöldre, de ő átfutott. Egy téglarakás mögül kilépett két rendőr, kérdőre vonták. Ő elismerte, hogy nem volt még zöld a gyalogosoknak a lámpa, de autó se közel, se távol. Mindegy, mondták, most hazaviszünk. Ő mosolyogva mondta, az jó lesz, úgy is fázom. A rendőrök is így gondolták, míg a fiú családjával elfoglalják magukat, legalább nem a hidegben kell álldogálniuk. Másnap Anna elmesélte a történetet, volt aki javasolta, panaszolja be őket. Ő csak mosolygott.

Eltelt pár nap, a kolleganői nevetve fogadták. Örülhetsz, hogy ti megúsztátok, nem úgy, mint a felettes szerv magas beosztású dolgozója, és elmesélték: Ő is várta haza a fiúkat a moziból, ki-kinézett az ablakon. Látja, hogy egy sereg fiatal,- mint ő nevezte őket, huligánok- molesztálták a fiát. Beszólt a rendőrségre, majd lesietett, hátha el tudja őket hessegetni. Megérkeztek a rendőrök. Ő hátul futott a zaklatók után, a rendőrök nem kérdeztek, jól meg-gumibotozták. Napokig nem ment dolgozni. Anna kis megnyugvást érzett, gondolta, akkor most az ő sérelmét is visszakapják a hatalmukkal visszaélők.

Azért jutott ez a régi történet eszembe, -hallottam, vagy ….- mert napjainkban is nagyon szeretnek egyesek hatalmukkal visszaélni. Sok történetet mesélnek a közösségi oldalakon, sajnos talán nem is alaptalanul.

További kellemes napot kívánok.