Elkésnek-e betűink?

Ha a költő lelke sír
Papirt keres, verset ír.
Nem karcol a tolla most.
Nem zúdít Rád bánatot.

Nem a szirom hullását,
A világnak száz baját
Veti ekkor papírra.
A sorai dalolnak.

Ne higgyél a költőnek,
Ha boldog is a szíve
Te bánatod megérzi.
Szomorúak versei.

Ő látja meg, hogy szenvedsz.
Nincsen munkád, kenyered.
Azt is, hogy jincs otthonod.
Melengetné a padot
Fagyos, hideg hajnalon.

Van, hogy a toll kiszárad,
Billentyűzet elfárad.
Ám a költő mégis ír,
Mert a szíve, lelke sír.

Ne ródd neki soha fel,
Ha betűi elkésnek.
A tavasznak illatát
Ősszel hozza el Hozzád.

A hervadó szépséget
Ő írja le legszebben.
Mosolyogva adja át,
E gyönyörű vallomást.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Álom és Valóság
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.