Tisza parti emlék

Jött egy levél, rövid levél, így írtad:
Meghívsz engem Tisza-parti faludba.
Nézzem meg a szőke Tiszát,
Ilyen szépet sosem láttál”
Így írtad.

Csendes volt a nyári este,
Mikor Hozzád megérkeztem.
Úgy láttam, a két szemedben
Öröm van. Érkezésem
Rég vártad.

Este volt a Tisza-partján, nyugalom.
Hold sugarát táncra kérték a habok.
Azt súgtad a fülembe, hogy boldog vagy.
Azt súgtad, hogy engem soha el nem hagysz.

Szép a Tisza, szőke habját
Csókolgatja a Holdsugár.
Azt súgja az álmodozó szíveknek:
A Tisza-parti szerelem örök lesz.

De sok szépet megírtak a Tiszáról.
El sem hiszed, amíg egyszer nem látod.
Hogyha ott vagy, azt kívánod szüntelen:
El ne múljon, soha vége ne legyen
Ennek a szép estének.

Hold azután elfárad,
Reggel lesz, majd megvirrad.
Egész más a Tisza is,
Nyugtalan lesz, hullámzik.

Elillan a száz varázs, mi fogva tart.
Elindul a fényes Nap is útjára.
Szikrát szór a víz tükrére, elvakít.
Nem sajnálja, megzavarja álmaid.

Mikor majd egy szép emlék, sok év után
Megpihenni helyet kér, -hogy ne fázzál-
Száz sugarát szórja Rád, s Te nem bánod,
Hogy megzavarta akkor, régen szép álmod.