Szárny nélkül
Megszületsz, sorskönyved nem kapod kezedbe.
Lapok mit rejtenek, később sem ismered.
Tán meg sem értenéd. A rózsa tövisét
Szorítni mered még. Jövőt látsz és remélsz.
Utadon a rózsák szirmukat hullatják.
Megtorpansz, meg-megállsz, majd továbbvisz a láb.
Rádmérte azt a sors: Ne legyél átlagos!
Nincs ki utat tapos. Élnéd az átlagos
Egyszerű életed. Tehetség kötelez.
Mindkét zsebed üres, gúnyosan fölnevetsz.
Fel-felszállsz, visszahullsz. Nincs jelen, csak a mult.
Mikor már alkonyul, talán jobbra fordul
Sorsod, s te legyintesz. Lehajtod fejedet.
Átadod a helyed, kik utánad jönnek.
Szárny nélkül repülni az élet mért tanít?
Szegénység béklyóit Erővel lerázni
Csak akkor tudhatod, ha a sok zárt ajtót
Kinyitják előtted.